BERCI
Egyre száguld, egyre száguld Fenn a szputnyik éjjel-nappal meg sem áll És a sok kis csöppnyi csillag Fürge táncot lejtve mind nyomában jár Száll a fényes szép új bolygó Útja fel nem mérhetô Ó de nagyszerű kor hajnalához értünk Most a Földnek szárnya nô
A munkásszállás nem apácazárda Az uralkodó osztály lakosztálya Kultúrcella, sok-sok vidám elvtárs Brigádverseny, televízió Elsôsorban mentem a színházba Másodsorban pedig a kocsmába És végül, de nem utolsósorban Vágyakozva néztem magamat refrén: Ti vágyak , remények, ti trillák A színvaknak minden piros Piroska és Berci, a Farkas Századunk hôsei most szóló: Repked a jövôbe Az ígéret földje Még sincsen letörve A hurrá-hangulat Én mást akartam, kérem Eltelt harmincöt évem Mást ígértek nékem Egy újkor hajnalát A lámpaernyôt Kis Ernônek hívták Kezet fogtunk, telefonhoz hívták Rögtön jövök, csak még világítok Én vagyok az eszme, nem titok Negyvennyolcban azt ígérték nekem Dolgozzak, mint a csillag az égen A körmöm nô, a reálbérem csökken A pénz ugat, a kutya boldogul
Oh when the saints, go marchin' in Oh when the saints, go marchin' in Oh Lord I want to be in that number When the saints go marchin' in Hegyes cipô - tompa farok Jönnek gyalog az angyalok Sok táncos lábat visz a rock Leszállt az este tegnap reggel Ide már rímet nem tudok Villanyrendôr - az nem tököl A munkabér - nem ösztököl Ezért zsúfolt mindig Tököl Fából van a munkásököl És odacsap - ahol - a víz Sötét van itt - fényt adjatok A szürkeség - nem boldogít Hogyan lehetnék boldog itt Gyere babám, gyújtsál világot Megrengetjük a világot Jazz...
Belém kötött tegnap három önkéntes rendôr A híd alatt, a hegytetôn Kivel van magának itten lakásviszonya Kérdezték tôlem, váratlanul refrén: Csak azt mondom, nem kell ösztöke Csak magamtól vihettek ti be Ne szólj szám és nem fáj a fejem énnekem Ez az én énekem, halkan szól, mint az értelmiség A lakáskérdést megoldjuk mi, mint egy nagy csomót A híd alatt, a hegytetôn Lakunk majd, és minden kilóméterkô felett Sas repül, egy műszáli refrén: Csak azt mondom, nem kell ösztöke Az embernek is van ösztöne Sűrűn hull rám az este az esô nedvesen S én egy lakást keresek, hol egy rakás gyereket Szépen elterelgettethetek Becsípte fülem tegnap a metró ajtaja Nem hallok már egy jelszót sem Sínen vagyunk, tudom, valami mégis zavar Fejünk felett - zúg - a Volga refrén: Csak azt mondom, nem kell ösztöke Szomszédunknak már ôsz a feje Lakásunk sincs, ô szemben lakik mivelünk Amely ápol, s eltakar, s csak a földben lesz számomra hely refrén: Csak azt mondom, nem kell ösztöke Csak magamtól szervezhettek be Csak magamtól leszek a tiéd, s te enyém, szép rendszerünk Így épül fel rendszeretetünk
Vas és acél országa lettünk Mert itt a vas is acél Vasalt nadrágban jár mindenki De rozsdásodik már a cél Ez a gyár itt nekünk termel Miénk itt a hatalom Ez itt, kérem, osztálydiktatúra S nem újító mozgalom refrén: Akkor az asztal mellé csaptam Összedôlt a kártyavár De amikor újra felébredek A pia és a kártya vár Ez egy selejt, én termeltem Épp olyan, mint én vagyok De sebaj, helyrehozzák majd A kommunista szombatok Satuba befogtam a számat Vad erôvel elkapott És a brigád egy emberként arra várt Vajon mit is mondhatok
Szép gyári nap Brigádverseny volt a kultúrban Szép Sáriban Én a haszonkulcsom bent hagytam refrén: Haszon feküdtünk a kultúr padlaján Fájt nekünk a váll-alat/t/ Párttitkárunk értette a Népszavát És szánkba adta a demokráciát Szép gyári nap Holnap én leszek a másnapos A sok dumából Nekem csak a sör a világos refrén: Túlórában fényes jövônk építem Arccal a vasút felé Visszanézni én már régen nem merek A széles nyomtáv - elvakít Szép gyári nap Végre kedvem támadt dolgozni És a brigádnak Gyorsan leszaladtam bort hozni Szép gyári nap, szép gyári nap...
(szóló+szájzene) Szombat este volt, rigó mászott le a fáról Szombat este volt, vígan integetett Szombat este volt, zsiráf úszott zavaros lében Egy könyvet olvasott, már csak a feje látszott Szombat este volt, elefánt ugrott vékony jégre Nagyon nehéz volt, gyorsan visszapattant Szombat este volt, vakondok járt fehér bottal Nagyon sötét volt, (csak) a szeme foszforeszkált Szombat este volt, vasárnapra virradt volna De a pitymallat - csütörtököt mondott (mind:) Szombat este volt, rigó mászott le a fáról Szombat este volt, vígan integetett
Mint a mókus fenn Az úttörô oly Várj, míg felkel majd a nap Rontása tört ránk A zúgó vihar Várj, míg felkel majd a nap Vörös Csepel vezesd Váci út, felelj Várj, míg felkel majd a nap refrén: Királyok, hercegek, grófok Naplopók és burzsoák Világot megváltó szabadság Te csak várd, míg felkel majd a nap Ha az információ Félretájoló Az nem a Kossuth Rádió Kitaposott ösvény Ki taposott beléd Várj, míg kilóg a beléd Gondolkodnak helyetted Milyen jó, hogy vezetnek A fejétôl bűzlik a láb/nép refrén: Az ész alapján kiválasztottak A deréktájon agyközpontúak A járt utat is lejáratták már Te csak várd, míg felkel majd a nép
Földig ér a lábam, kezem zoknit húz Mikor szavazni megyek, mindig nyúz a csúz Két jelöltem is van: Nagy elvtárs és Nagy úr Legjobb ember az én képviselôjelöltem A választási malacom tavaly lelôttem Fejlôdésben vagyok, a jelôltem kinôttem Rúgok, egyre rúgok, végül berúgok Amíg nô a fogam, mindent megrágok De ne higgyétek azt, hogy mindent lenyelek Bújok, egyre bújok, végül bent leszek Valamelyik bizottságban majd veled S a háztetôrôl fogok lesza... leszavazni terád én Tizennyolc éves állampolgár vagyok Alkotmányunk szerint én is választok Elválasztom hajam - ehhez van jogom Szavazzatok miránk, nem ígérünk semmit sem De azt mind megtartjuk - hogy magamat idézzem De ha beidéznek, csak a testem engedem Kinyílott a csipám és a tulipám A szavazati arány kedvezô reám Nem kilencvenkilenc, egy híján százhúsz, húsz, húsz... Bújok, egyre bújok, végül bent leszek Valamelyik bizottságban majd veled S a háztetôrôl fogok lesza... leszavazni terád én
Apám lángész, anyám háztartásbeli Nyugdíjas már, a fater még mindig veri A kistestvérem, már régen elfogyott Lesz majd másik talán abból én is kaphatok Apám tégla, anyám edzett talpnyaló Eljut hozzá/juk az információ Szavuk harcos, eszük ehhez túl kevés Az hogy ôk így élnek , egy társadalmi tévedés refrén: Úgy kell a rendszer, úgy kell neki Hogy olyan, mint én is szereti Mint függönyön rojtok, úgy lógók én A munkából elôljárók fia vagyok én Apám osztály...harcos volt vala- Mikor régen és az volt a baja Hogy nem jött el még az új világ S most hogy végre itt van, nem uralkodik önmagán Játszótársam egy szegény proligyerek Titokban játszunk, mert csak így lehet Tiltanak tôle és félt az apám Hát még ha megtudná, hogy a barátom cigány
Itt van a Neoprimitív Hat mélyen érzô szív S mert kokaint sose szív Jelleme nagyon pozitív Hat darab homo sapiens Zenénktôl lepihensz Mert jogainkat védi az ENSZ Kést ránk hiába fensz refrén: Hív - a Neoprimitív Hív - a Neoprimitív '75 szeptember Féltucat ôsember Gitárt vett kezébe és pengetett, mert Másban nem remekelt Ne nézzetek furcsán ránk Nem gonoszt takar a ruhánk Tiértetek ég bennünk a láng S csak végsô érv a bumeráng
|
